Egy anya „A HELY”-ről:

 Nem tudom kerekre szerkeszteni a „A HELY”-el kapcsolatos gondolataimat. Nem is akarom, mert nem szoktam magamban sem. Ezek a gondolatok ösztönösen szoktak jönni, amióta idejárok (2006 november). Amióta, vagy félve kimondtam magamnak, hogy a fiam drogos és vagy félve lemerészkedtem „A HELY”-re, hogy ott is suttogva kiejtsem ezeket a szavakat.
 
- „A HELY” jó. Azóta folyton odahajt valami szerdánként.
- „A HELY” rossz: állandóan bánt, hogy nem tudom megvalósítani azokat az ideális helyzeteket, amiket lenn megbeszélünk.
- Jó „A HELY”, mert ez számomra az egyetlen hely a világon, ahol azonnal érti a csoport többi tagja, hogy miről beszélek. Nem kapom meg a sztereotíp baráti-családi „jótanácsokat”, miszerint:
 szeresd jobban, beszélgess vele, törődj vele többet, segítsd, egyengesd az útját, stb.
Az empátiának, a maximális másikra-odafigyelésnek ilyen magas fokával még soha, sehol nem találkoztam! Ösztönösen hallgatjuk végig a másikat közbeszólás nélkül. Ösztönösen nem „szólunk be” senkinek sem, nem nevetünk ki senkit, még akkor sem, ha néha lenne miért…
Nincs politikai, vallási, ideológiai, faji hovatartozás. Egyszerűen Emberek vannak  „A HELY”-en.
-„A HELY”  rossz: időnként nem tudok szerda éjjel aludni. Felkavar egyik másik csoporttárs drámai története. Nem mindig sikerül a hallottakat azonnal feldolgozni. Fáj, ami a fiammal van, de most már fáj az is, ami a társam fiával (lányával) van.
- „A HELY” jó: csakis, kizárólag itt van alkalmam hús-vér leállt szenvedélybetegekkel találkozni, beszélgetni. Más a média, és más a valóság: itt feltehetem nekik a kérdéseimet, amikre őszintén válaszolnak, ahogyan a saját fiam még nem tud.
Sok-sok erőt adnak ezek a beszélgetések.
- Rossz (vagy Jó?) „A HELY”..mert kegyetlenül szembesít önmagammal. A hely mindenkori házigazdája (legyen az Kati, Marcsi, vagy épp Anikó..) úgy irányítja a beszélgetést (és a többi régen lejáró profi úgy segít erre rá)…, hogy előbuggyan belőlem-belőlünk előbb vagy utóbb az igazság: Magunkról. Nem lehet félrebeszélni. Lehetetlen. Ha megpróbálnám…, kirekeszteném magam „A HELY”-ről, sőt teljesen értelmetlen lenne lejárni. És ezt mindenki tudja, érzi.