Mikor nem gyerek egy gyerek?

alkoholizmusAmikor a gyerek együtt él az alkoholizmussal. De helyesebben: mikor nem gyermekies egy gyerek? Bizonyára úgy néztél ki, és úgy öltözködtél, mint egy gyerek. Mások is gyermeknek láttak, hacsak nem kerültek elég közel ahhoz a szomorúsághoz szemed csücskében, vagy ahhoz az aggódó kifejezéshez a szemöldöködön. Úgy viselkedtél, mint egy gyermek, de nem szórakoztál, inkább csak sodródtál. Nem voltál olyan spontán, mint a többi gyerek. Ezt azonban senki nem vette igazán észre. Vagyis észrevették, ha nagyon közel kerültek hozzád, de még ha így is volt, akkor sem értették, hogy ez mit jelentett.

Bármit is láttak és mondtak mások, a tény az, hogy nem érezted igazán gyereknek magad. Nem is volt fogalmad arról, hogy milyenek lehetnek egy gyerek érzései. Egy gyermek nagyon hasonlít a kölyökkutyára… szabadon és könnyen ad és kap szeretetet, szaladgál, valamelyest pajkos, játékos, elismerésért vagy jutalomért dolgozik. De a legfontosabb, hogy gondtalan. Ha a gyerek olyan, mint a kölyökkutya, akkor te nem voltál gyerek.

Mások talán nagyon egyszerű mondattal tudnának téged jellemezni, valószínűleg a családban felvett szerepeddel kapcsolatosan. Az alkoholista otthonokban élő gyerekek hasonló szerepeket vállalnak, mint a más, rendellenes működésű családokban felvett szerepek. Az ilyen fajta családban ezt nagyon tisztán látjuk. Ennek mások is tudatában vannak, csak nem annak ismerik fel, ami az valójában.

Például: „Nézd Emily-t, nem ő a legfelelősségteljesebb gyerek, akit valaha is láttam? Bárcsak ilyen gyermekem lenne otthon!" Ha Emily lennél, mosolyognál, jól éreznéd magad, és örülnél a dicséretnek. Valószínűleg nem engednéd meg magadnak, hogy azt gondold: „Bárcsak elég jó lennék nekik!" És biztosan nem engednéd meg magadnak, hogy azt gondold: „Bárcsak az én szüleim gondolnák, hogy nagyszerű vagyok. Bárcsak elég jó lennék nekik!" És biztosan nem engednéd meg magadnak, hogy azt gondold: „Nos, ha én nem csinálnám, akkor ki?"

A kívülálló számára te egy figyelemre méltó kisgyermek voltál. És az igazság az, hogy tényleg az voltál. Ők egyszerűen csak nem látták az egész képet.

Talán egy másik szerepet vállaltál a családban. Lehettél a fekete bárány, aki mindig bajban volt. Te voltál a család egyik lehetősége arra, hogy ne lássák azt, ami igazából történt. Az emberek azt mondták: „Nézd ezt a Tommy-t, mindig bajban van. A fiúk már csak fiúk maradnak. Én is ilyen voltam az ő korában."
Ha Tommy volnál, mit éreznél? Talán nem engednéd meg magadnak, hogy érezz. Talán csak ránéznél arra az emberre, és tudnád, hogy ő nem volt olyan, mint te, amikor ennyi idős volt. Ha olyan lett volna, akkor nem beszélne ilyen vidáman róla. Mégsem engedheted meg magadnak, hogy ezt mondd, és valószínűleg azt sem engednéd meg magadnak, hogy elgondolkozz azon, hogy: „Mit kell csinálnom ahhoz, hogy figyeljenek rám? Miért kell ennek így lennie?"

Talán inkább olyan voltál, mint Barbara; és te lettél az osztály bohóca. „Nahát, tényleg komikusnak kell mennie, ha felnő. Milyen okos, milyen vicces, milyen furfangos!" És ha te lennél Barbara, talán mosolyognál, de belül azon gondolkoznál: „Tudják ők, hogy igazából mit érzek? Az élet igazából nem olyan vicces. Úgy látszik, átvertem őket. Nem engedhetem, hogy megtudják".

Aztán ott van a kis Margaret, vagy inkább Joan? Valahogyan mindig zavarban vagyok a nevekkel. A kisgyerek a sarokban. Az a visszahúzódó gyermek, aki soha senkinek sem árt. És a kisgyermek azon tűnődik: „Láthatatlan vagyok?" Az a gyermek nem akar igazából láthatatlan lenni, csak egy burokban bujkál, és azt reméli, hogy észreveszik, de teljesen tehetetlen.

Úgy néztél ki, mint egy gyermek, úgy öltöztél, mint egy gyermek, valamennyire úgy is viselkedtél, mint egy gyermek, de halálosan biztos, hogy nem úgy éreztél, mint egy gyermek.

Az alkoholista családban felnövő gyermekeknek álljon itt ez a lista, a következő megfigyeléseket érdemes gondosan átvizsgálni és megvitatni:

  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei találgatják, hogy mi a normális.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen visznek véghez egy tervet elejétől a végéig.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei kíméletlenül ítélik meg önmagukat.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen szórakoznak.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nagyon komolyan veszik önmagukat.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei túlzott mértéhben reagálnak olyan változásokra, amelyeket nem tudnak irányítani.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei állandóan elismerésre és megerősítésre vadásznak.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei általában úgy érzik, hogy mások, mint a többi ember.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei vagy nagyon felelősségteljesek, vagy nagyon felelőtlenek.
  • Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei rendkívül hűségesek, még akkor is, ha szembesülnek annak bizonyítékával, hogy hűségüket nem érdemlik meg.

Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei impulzívak. Hajlamosak anélkül cselekedni, hogy komolyan megfontolnának más viselkedésformákat, vagy a lehetséges következményeket. Ez az impulzív viselkedés zavarodottsághoz, önutálathoz, és a környezetük felett gyakorolt irányítás elveszítéséhez vezet. Ennek eredményeként több energiát használnak fel a zűrzavar megszüntetéséhez, mintha először megfontolták volna a választási lehetőségeket és a következményeket.

In: Janet Geringer Woititz: Alkoholbetegek felnőtt gyermekei