Az elégedett gyerek

loveHogyan biztosítsuk gyerekeink számára a gyerekkort, hogy gyerekek lehessenek? Talán a legfontosabb, hogy olyan felnőttek között nőhessenek föl, akik szeretnek élni, becsülik az életet, és örülnek a gyerekeiknek. Mi, szülők elfogadjuk és befogadjuk őket az életünkbe. Igent mondunk rájuk.
Mire van szükségünk gyerekként? A testi-fizikai szükségletek mellett alapvető érzelmi szükségleteink is vannak. A család, a megfelelő kapcsolatok lehetővé teszik, és biztosítják ezen szükségleteink betöltését.
A Jeffrey E. Yong amerikai pszichológus által a közelmúltban kifejlesztett pszichoterápiás irányzat, a sématerápia szakirodalma lényegre törően fogalmaz.

1.    Biztonságos kötődés. A biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény.
2.    Igény az autonómiára, a kompetenciatudat megerősödésére, az én azonosság kialakulására.
3.    Igény az érzelmek és a szükségletek kifejezésének a szabadságára.
4.    A játékra és a spontaneitásra vonatkozó igény.
5.    Reális keretek és az önkontroll gyakorlásának igénye.
 
A megfelelő önazonosság, önbecsülés kialakulásának a föltétele, hogy olyan családban, közegben nőhessünk föl, amelyben ezen alapvető érzelmi szükségleteinket is betöltik, azokra megfelelő válaszokat kaphatunk.
Látják az értékeinket és meg is nevezik azokat. Dicsérnek, ha rászolgáltunk, és szeretnek, ha mi éppen szeretetlenül viselkedünk is. Leguggolnak, lehasalnak hozzánk, hogy egy magasságba kerüljenek velünk. Olyan nyelvet használnak, amit megértünk, de nem kezelnek le minket. Meghallgatnak akkor is, ha nem könnyű minket követni. Lenyűgözi és izgalommal tölti el őket a tőlünk különböző képességeink, adottságaink, irányultságaink és tehetségünk megnyilvánulása. Szabadon ölelnek és adnak puszit, de tiszteletben tartják a távolságra vonatkozó igényünket is. Feltétel nélkül elkötelezettek, hogy gondoskodnak rólunk mindaddig, amíg mi képessé nem válunk rá. Olyan otthont teremtenek, amelynek a berendezése igazodik a mi igényeinkhez is. Játszanak velünk és mesét mondanak nekünk. Igyekeznek nem nevelési elvekhez, hanem a mi szükségleteinkhez igazodni. Elsősorban dicsérnek és jutalmaznak, mintsem szidnak és büntetnek. Bátorítanak, hogy kifejezzük magunkat és szükségleteinket. Engedik, hogy gyerekek is lehessünk. A gyerekkort és a ránk szánt időt értékesnek tartják. Elfogadják az önállósodási törekvéseinket, és segítenek az ahhoz tartozó készségek fejlesztésében. Becsülik a testünket és az egészségünket. A megfelelő növekedéshez adnak teret, szabályokat, kereteket biztosítanak. Következetesek, de rugalmasak. Támogatják a családon túli kapcsolatainkat is, miközben védett közeget teremtenek és megvédenek. Az övéktől eltérő véleményünket is tiszteletben tartják. Bíznak bennünk, engedik, hogy kiszámítható kockázatot vállaljunk, hogy tanulhassunk a hibáinkból. Bevonnak minket a világukba, de a generációs és szerephatárokat fönntartják. Elismerik a tökéletlenségüket, beismerik, ha hibáztak. Érettségünknek megfelelő elvárásokat támasztanak velünk szemben, segítenek célokat kitűzni, feladatokat megvalósítani. Engedik, hogy mi is adjunk nekik.