Gyermek, szülő, felnőtt?

tranzakció analyzis3A tranzakció analízis, vagy társas érintkezés elméletét Eric Berne fogalmazta meg az 1960-as évek elején. Mindenféle fórumon, baráti beszélgetésben és még számtalan helyen elhangzik, hogy nagyon fontos az, hogy beszéljünk a problémáinkról, beszéljük meg azokat. Ennek azonban csak akkor van értelme, értéke, ha valóban a lényegről esik szó. A tapasztalatok azonban azt mutatják, mikor leülünk egymással megbeszélni egy adott problémát, akkor nem mindig nézünk mögé. Pedig általában nem a megfogalmazható probléma az, ami igazán a gondot okozza, hanem az, ami mögötte van, rejtve húzódik meg, és ami az esetek jó részében rejtve is marad. A tranzakció-analízis ezzel a rejtett tartalommal foglalkozik, azt elemzi, hogy az emberek hogyan beszélgetnek egymással, milyen pozíciót töltenek be a kommunikáció során.

Az ember egész kicsi, 1-1,5 éves korától kezdve énjének 3 részével rendelkezik, vagy másnéven 3 ego állapota van. Ezzel a 3 én résszel élünk a világban, csak ezt nem szoktuk észrevenni. Ez a 3 énrész: a gyermek, a szülő, a felnőtt:

Gyermeki én: Az első kialakuló ego-állapot a gyermek, amely a személyiségnek a magatartás és érzések által meghatározott része. A gyerekes viselkedés kérdezősködő, gyengéd, önző, kicsinyes, játékos, siránkozó, manipulatív. Amikor azt szeretnénk, hogy dédelgessenek bennünket, amikor simogatásra vágyunk, amikor félünk, hogy ki fogunk kapni. Amikor alárendelt helyzetben vagyunk társunkkal, vagy főnökünkkel szemben, akkor mindig a gyermeki énünk nyilvánul meg. De a primitív dacreakciók is innen jönnek. Amikor alulról fölfelé beszélünk, vagy elérzékenyülünk, amikor valaki akár fizikailag, akár lelki értelemben véve megsimogat bennünket, amikor dicséretet, elismerést, támogatást, vagy akár szidást, büntetést kapunk, akkor hajlamosak vagyunk a gyermeki énünkkel reagálni.

Szülői én: A szülői ego-állapot a szülő figurák attitűdjeit és magatartásformáit (cselekvés és követelés) testesíti meg. Ezek az üzenetek elfogultságon, bírálaton és gondoskodó magatartásformákon keresztül jutnak kifejezésre. A szülői üzenetek az embert egész életén át végigkísérik.
Amikor a kisgyermek enni ad a babájának, betakargatja, amikor rászól, hogy nem szabad, és minden olyan megnyilvánulás, amellyel dédelgetjük, vagy szeretgetjük a másikat, vagy éppen szidjuk, egy magasabb pozícióból lefelé bántjuk őt, ott mindig a szülői énünk jön elő.

Felnőtt én: Ez a személynek az objektív, gondolkodó, adatgyűjtő része. A felnőtt ego-állapot racionális és szervezett. Amikor például azt mondjuk, hogy érdekel ez az állás, mennyi pénzt kapok, vagy bemegyek vásárolni a boltba, ezek a mindennapi élet felnőttes magatartásának a megnyilvánulásai.

Amikor két ember egymással kapcsolatba kerül, akkor két ember áll egymással szemben, azaz az egyik is 3 és a másik is 3 én-résszel. A TA egyik fő témája annak meghatározása, hogy a személy melyik ego-állapotokat használja. Bár a TA egyik ego-állapotot sem helyezi a másik fölé, az elmélet kiemeli, milyen fontos, hogy a reakciókat ki tudjuk egyenlíteni, amikor ez szükséges és helyénvaló. Azok, akik mindig csak egy ego-állapotot mutatnak, nem funkcionálnak olyan jól, mint azok, akik rugalmasabbak.

Következő alkalommal, január 18-án a hétfői Magadért csoport keretében témánk a kapcsolati játszmák lesznek: milyen játszmákat játszom és ezek milyen hatással vannak kapcsolataimra?

Továbbra is várunk Titeket!