A visszaesés

visszaesésA változás szakaszait egyfajta spirálnak képzelhetjük el, a különböző szakaszokon át nem egyenesen vezet az út, megcsúszások, előző szakaszokba való visszalépések tarkítják. A megcsúszás, visszaesés tehát a folyamat része, nem kudarc, hanem a változtatáshoz szükséges folyamat egyik állomása.

A felépülés egy fejlődési folyamat, melynek része lehet a visszacsúszás, visszaesés. Azonban a visszacsúszás, visszaesés nem jelenti azt, hogy az illető „visszamegy a kályhához.” A visszaesők szinte kivétel nélkül mégis ezt gondolják. Két vagy tizenkét év józanság után a visszaeső azt hiszi, ismét a mélypontra került. Ez azonban téves következtetés és hátráltatja a visszaesésből való felépülést. Sok visszaeső azt mondja magának: Mi értelme az egésznek? Megpróbáltam és nem működött. Egyszerűbb, ha feladom a küzdelmet.

A fájdalom ellenére a visszaesés nem jelent visszazuhanást a józanodás kezdetéhez. A visszaesésig elért fejlődést nem lehet letagadni. A visszaeső függőnek arról a pontról kell újra elindulnia, amelyet addigra elért, csak éppen – mint a járdán rejtőzködő csúszós helyek esetében – jobban oda kell figyelnie azokra a dolgokra, amelyek visszaesést okozhatnak.

Fontos megkülönböztetnünk a visszacsúszást és a visszaesést. Marlatt és munkatársai vizsgálatai szerint nem maga a szerhasználat a probléma, el kell különíteni e két fogalmat, a megcsúszás a kezdeti szerhasználat, míg a teljes, korábbi szerhasználat, a működés visszarendeződése a visszaesés.
A megcsúszás nem kudarc, hanem a változás folyamatának természetes része, a cél az, hogy felismerjük azokat a helyzeteket ahol a megcsúszás előfordulhat, illetve megtanuljuk kezelni, hogy ne alakuljon visszaeséssé.

A függőségből való igazi felépülés több, mint puszta absztinencia. A beteg gondolkodás elhagyását és az egészséges gondolkodás elsajátítását jelenti. Mivel a függőség az érzékelést is eltorzítja, csak egy jelentős esemény vagy eseménysor késztetheti a függőt arra, hogy valóságfelfogása érvényességét megkérdőjelezze.
Az eseményt vagy eseményeket, amelyek ezt az áttörést kiváltják, mélypont-élménynek is nevezzük.

A mélypont nem más, mint az érzékelés, a valóságlátás megváltozása, amikor már az absztinencia és nem a szerhasználat tűnik a kisebb rossznak.
Ha az absztinencia elérése után bármikor, akár sok év elteltével, ismét az absztinencia tűnik fájdalmasabbnak a függő számára, visszaesés következik be.
Az absztinencia ajándékainak megtapasztalása szintén alakítja a függő valóságérzékelését. Amikor az absztinencia gyümölcsei elkezdik felülírni a tudatmódosító kémiai szerek „gyümölcseit”, megváltozhat a függő azzal kapcsolatos felfogása, mi jelent nagyobb és mi kisebb fájdalmat. Ha találkozik józanul élő emberekkel és azt látja, hogy ők boldogok és eredményesek, az absztinencia ajándékai nyilvánvalókká válnak a számára.

A visszaesésre hajlamosító nagy kockázatú helyzetek (az előfordulás sorrendjében):
-    Negatív érzelmi állapotok (frusztráció, düh, szorongás, depresszió, unalom)
-    Interperszonális konfliktusok (párkapcsolat, házasság, barátság, munkahely)
-    Szociális nyomás (szóbeli ráhatás, vagy jelenlét aktív szerhasználók között)

A felépülés: új készségek, megküzdések elsajátítása, megszilárdítása, ezen helyzetek átdolgozása.

A visszaesés a szerhasználathoz vezető folyamat, nem pedig a végeredmény. A visszaesés sosem a konkrét szerhasználattal kezdődik, az már egy korábban elindult folyamat eredménye.