„Az első olyan hely „A HELY”, ahol jó segítséget kaptam, az eredményes változtatáshoz. Nagyon megnyugtató, hogy működik minden szerdán, és csütörtökön! Bármikor, ha bajba kerülök, ide jöhetek. A Segítők minden esetben reagálnak a megkeresésre. Megbízhatóak. Itt megtapasztaltam és tanulom, hogy milyen, ha  őszintén  beszélgetünk magunkról. Felismertem a saját felelősségemet. Ítélkezés mentesek. Nem osztogatnak tanácsot! A tapasztalatainkat cseréljük ki. Ha úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok, akkor „A HELY”-re bármikor lemehetek. 

Hálás vagyok a Segítőknek! Köszönet a munkájukért!”

„Azt hiszem, e segítség nélkül nem élnék túl, nem értenék semmit és nem haladnék előre, korábban megkezdett utamon. Rendkívül fontos és megtartó közeg, és segítség függők hozzátartozóinak. Bízom benne, hogy lassan eljut a köztudatba, és az egyetemekig is. Ideje lenne.”

„Annak idején áprilisban azzal a céllal jöttem „A HELY”-re, hogy egyedül is megálljam a helyem a világban, vagy legalább közelebb kerüljek ehhez.

Jobban részletezve azért, hogy a társfüggőségemet leküzdjem, vagyis ne legyek annyira társfüggő, és az önbizalmamat is növeljem.

Nem számoltam, eddig mennyiszer voltam „A HELY”-en, de viszonylag sokszor. Kétszer volt egy-egy hónap, amikor nem mentem, de mostanában rendszeresen megyek. Azért szeretek ide járni, mert eddig itt éreztem leginkább azt, hogy elfogadnak az emberek, és azért is, mert beszélhetek az érzéseimről, gondolataimról anélkül, hogy hülyének néznének. A segítők szerintem tök jól végzik a munkájukat, és az ide járó emberek is elég nyitottak, érdeklődőek szerintem általában. Még azt szeretem „A HELY”-ben, hogy embernek néznek (jó értelemben véve), és ez tapasztalataim szerint manapság máshol ritkaság (Vagy csak én csesztem el az életem néhány részét, és azért érzem így, hogy máshol ritkaság).”

„Egy másfajta hozzáállást ismerhettem meg. A csoport segített abban, hogy ne ítélkezzek, hogy felismerjem, milyen rossz minták szerint működök, hogy ne másokkal, hanem magammal foglalkozzak, ne másokon, hanem magamon akarjak változtatni, ha változást akarok az életemben. Ez borzasztó nehéz, és fájdalmas, és nálam rettentő lassú és küzdelmes folyamat. Nekem sokat jelent az, hogy a csoport nem az erőfitogtatásról szól, mindenki felvállalja, hogy hasonló problémákkal küszködik, figyelemmel és együttérzéssel hallgatjuk meg egymást, és a hazugság valahogy nem tud beférkőzni „A HELY”-re. Ebben a légkörben a beszélgetések, és a lehetőség, hogy kívülről tekinthetünk rá hasonló helyzetekre, nehézségekre, segítenek nekem abban, hogy másként próbáljak gondolkodni a saját problémáimról is. Erőt ad ahhoz, hogy ne csak szenvedjek és sirassam, amit úgy érzem, elveszítettem, hanem újra és újra megpróbáljak elgondolkodni és változtatni a nyilvánvalóan zsákutcába vezető hozzáállásomon, szokásaimon. Törekedjek arra, hogy hiteles legyek önmagam és a gyerekeim előtt. Azokban a helyzetekben, amikor teljesen tanácstalan voltam és féltem, rengeteget jelentett, hogy volt kihez fordulnom, hogy felhívhattam a segítőket, vagy írhattam, és tudtam, hogy számíthatok rájuk.”

„Az Alapítvány segítségéért mai napig hálás vagyok.
A Hozzátartozói csoport, valamint a rá épülő hétfői Magadért tematikus foglalkozások olyan felismeréseket hoztak nekem,
ami teljes szemléletváltást eredményezett. Megértettem az életem eseményeinek okát/következményét és megtanultam
felelősséget vállalni magamért. Az Alapítványnál tanultakat az élet más területein is tudom hasznosítani, így elmondhatom,
hogy nem csak konkrét problémám megoldásához kaptam segítséget, de ma már ennek köszönhetően sokkal nyugodtabb,
kiegyensúlyozottabb életet tudok élni.”

„A HELY”-től kaptam SEGÍTSÈGET, olyat, amit régóta kerestem. Kérdéseket, löketet ahhoz, hogy felálljak, amikor térdre kényszerített az élet. Hogy el tudjak indulni az Úton önmagam, a működéseim megismerésében. Azon az úton, amin azóta is rajta vagyok, s ami hatalmas fájdalmak árán ugyan, de valamiféle felszabaduláshoz vezetett, még ha nem is pont azon a módon, amit korábban gondoltam erről…”

„Az Alapítványnak két csoportjába is jártam/járok: a függőknek és a függők hozzátartozóinak szervezett csoportokba. Semmihez sem fogható az az érzés, amikor olyan emberekkel vagyok körül véve, akik átélték és átérzik azokat a húsbavágó problémákat, amiről másnak még beszélni sem mertem, mert annyira szégyelltem, vagy annyira nem értettem mi a frász történik velem. Itt tanultam meg az évek során, hogy mivel segítsek magamon, mivel segítsek igazán a szeretteimen, hogyan mondjak nemet a főnökömnek, hogyan szedjem össze magam egy lélekfacsaró időszak után, hogyan rakjak rendet a gondolataim, érzéseim között. Korábban fogalmam sem volt róla, mennyire mások a játékszabályok a függőségek esetén, mint amit a “józan paraszti ész” alapján gondoltam, ebben a káoszban minden héten újra és újra iránytűt ad a csoport segítsége. Az Alapítvány mellett időnként jártam egyéni beszélgetésekre is pszichológushoz és coach-hoz, de számomra egyik sem fogható ahhoz a környezethez, amit 10-20 ember kérdései és megosztott történetei adnak a csoportban. A csoporttársak és a csoportot irányító segítők az évek során rengeteg tapasztalatot szereztek, sok-sok felépüléshez segítették hozzá a csoportba érkezőket.”